A fiam első cipőjének megvásárlása előtt elvittem őt egy ortopéd orvoshoz. Biztos akartam lenni benne, hogy a számára legmegfelelőbb cipőt választom. Igen, jól gondolod, kicsit túllihegtem. Mentségemre szóljon, hogy ő az első és egyetlen gyermekem és baromi korán elindult. A dokitól megtudtam, hogy nincs szükség szupinált cipőre. A lényeg: olyan cipő legyen, ami tartja a kis lábát. Felsorolt néhány márkát, amit az izgő- mozgó gyerekkel a kezemben - és a terhesség óta el nem múló gél-agyammal- esélyem sem volt megjegyezni. Így aztán mire nagy nehezen kiválasztottam az első pár kis cipőt, a gyerek nem volt hajlandó benne letenni a lábát, annyira megszokta a mezítlábazást. És persze a talpáig pasi az istenadta, szóval a változást is nehezen bírta. Kitartó voltam, így idővel megszokta a cipőviselést. Mire ő belejött, én beleuntam a környékünkön fellelhető silány választékba. A második pár cipője már Pablosky volt, és most már azt gondolom, talán nem is véletlenül találtam rá. Azóta csak ezt veszem. Próbálkoztam néhány másik gyártó lábbelijével is, de mindig visszatértem ehhez. Gyermekeknek készítek termékeket, nekem az ‘elég jó’ nem elég jó.
És hogy miért ragaszkodom hozzá? Tényleg minőségi alapanyagokból és gondosan készül. Minden pár tökéletes, puha és rugalmas. Belül formázott a talpbetét, ezért -is- tartja biztosan a gyerkőc lábát. Ebbe soha nem izzad bele a legizzadósabb kisember sem. A megerősített orrvédő rész miatt pedig még őizgágasága se tudja lebicajozni/focizni/rollerezni a cipő orrát, ráadásul nagyon menő!
A fiam szerint: “Anya! Ebben dojsabb vadook, mint vijjám mekkín!”
Ja, és én is...
